A kozmetikumok eredete

Egy kozmetikai tanulmányban olvashatjuk, hogy már a kőkorszaki ember is festette magát. Természetesen ekkor még kultikus céllal, vörös festéket használva szerettek volna tetszeni a férfiak asszonyaiknak.
Az ókorban már a higiénia és az öregedés eltüntetése, a szebbé válás volt a cél. A régészeti feltárások is azt bizonyítják, hogy az egyiptomiak voltak az elsők, akik kozmetikumokat használtak, a fáraók sírjában kenőcsök tégelyeit, festékeket, csipeszeket – mely a haj göndörítésére szolgált -, fésűket találtak. Az egyiptomi nő illatos olajjal kente a haját, fehér és piros festékkel kendőzte az arcát, pirosította az ajkát, kezén és lábán a körmöket hennával festette pirosra, vagy éppen aranyozta. Szempilláját és szemhéját feketítette, hogy szemhasadéka nagyobbnak tűnjön, és tekintete csábítóbb legyen. Különböző zsírokkal és olajokkal kenegették testüket, főleg fürdés után. A kéz- és körömdíszítés divatja már a fáraók idejében bizonyíthatóan megvolt, akik különböző növényi színezékeket használtak körmeik festésére.
2003-ban egy ásatás hozta napvilágra Londonban azt a tégelyt, mely tartalmazott valamiféle alapozó krémet. A krém beható vizsgálatáig csak azt tudták, hogy a világos hatás elérésére a római-korban a nők ólom tartalmú púdert használtak, ám ez a szépítőszer rendszeres használatával őrületet okozott.
A krém körülbelül 40 százaléka bárányból vagy marhából származó zsiradékból áll, ezen felül 40 százaléka keményítő és a maradéka pedig ón-oxid (azaz ónkő). Az összetevők közül az állati zsír teszi az anyagot krémessé, a keményítő a zsíros érzetet csökkentette, míg az ón-oxid felelős az opálfehér színért, az ón-oxidból nem került bele sok, így nem okozott bőrpanaszokat A Museum of London képviselője, Francis Grew szerint mind a bádogedény, mind pedig a krém különösen jó minőségű.